A Városháza tornya

A Főtér délnyugati csücskében magányosan álló Városháza tornya az egyik legérdekesebb műemléke a középkori Krakkónak. Ez az egyetlen megmaradt része a XIII. és XIV. század fordulóján épült Városházának, amelynek helyén korábban egy fából készült épület állt, ami 1306-ban leégett.  Az első írásos emlékek 1313-ra nyúlnak vissza a már téglából és kőből készült épületre vonatkozóan, a torony említése pedig először 1383-ban történik. A kezdetben kétszintes Városháza mindössze 30×10 méter alapterületű volt, a hatóságok később a döntöttek úgy, hogy kibővítik, építését 1414-ben fejezték be. Robusztus megjelenését annak is köszönhette, hogy az évszázadok alatt több épületet is emeltek mellé, amelyekkel együtt egy nagy épülettömböt alkotott. A XIV. század 30-as 40-es éveiben a Városházán reneszánsz korszerűsítéseket hajtottak végre, többek között nagyobb ablakokat építettek be a keleti homlokzaton, árkádos tornácot és loggiákat alakítottak ki. A különböző funkciókat ellátó, kapcsolódó épületek között volt például az 1397-1399 között épült Dom Notariusza (Közjegyző Háza)  és Dom Ławników (Esküdtek háza). 1547-ben börtönt (Kabaty) (ahol kisebb bűncselekmények elkövetőit és adósokat tartottak fogva), 1561-1563 között pedig egy magtárt építettek.

A Városházát 1556-ban és 1570-ben is tűzvész tépázta és 1680-ban egy villámcsapás következtében a torony nagy része leégett és az önkormányzat több épülete jelentősen megrongálódott. A torony 1524-ből származó, nürnbergi kézművesek által készített órája elpusztult, harangja megolvadt és sisakja leesett. A felújítást  Piotr Beber építész vezette, aki a torony tetejére egy új, barokk sisakot tervezett, ötlete azonban nem volt túl sikeres, mert a torony 1702-ben újra javításra szorult és a sisakot egy szerényebbre cserélték.

Az évszázadok alatt a Városháza tornyát nem csak a jelentős tűzesetek, hanem a természet is megtépázta. 1703-ban például olyan erős szél kerekedett, aminek következtében a torony megdőlt és 55 cm-rel a mai napig eltér a függőlegestől.

A XVIII. században az épületegyüttesen több felújítást és átalakítást is elvégeztek, többek között 1795 után, azt követően, hogy Lengyelország harmadik felosztása megtörtént és Krakkó az osztrákok kezébe került. 1817-ben a városi tanács úgy döntött, hogy a város és a főtér szépítése érdekében a magtárat lebontják. A bontás 1820-ban meg is történt, a tervekkel ellentétben azonban nem csak a magtárat, hanem minden más épületet is lebontottak, egyedül a gótikus óratornyot hagyták épségben.

A bejáratot őrző két kőoroszlán 1960-ban került oda a Pławowice-i kastély parkjából. Az óra 1926-ban új számlapot kapott, sisakját 1928-ban kicserélték, majd a torony 1961-ben és 1965-ben is újabb felújításon esett át. 

A 70 méteres torony jelenleg a Krakkói Történeti Múzeum gondozásában áll, érdeklődők által látogatható. Több, mint 100 meredek és keskeny lépcső vezet fel a tetejére, ahonnan lenézve úgy érezhetjük, lábaink előtt hever a város. A kilátás lenyűgöző, érdemes leküzdeni a magasságot, azért is, mert a felfele vezető úton a torony majdnem minden emeletét megtekinthetjük, ahol állandó és időszaki kiállítások kaptak helyet. Az első emeleten található termet, Krakkó egyik legszebb gótikus belső tereként tartják számon, a második szint viszont nem látogatható. A negyedik emeleten a különleges panoráma mellett a korábbi óraszerkezetet is láthatjuk. Az óra ma már Mainflingenből érkező rádiójeleket fogadva működik. A torony alatt a régi börtön és kínzókamrák helyén, ma már kávézó és egy különleges hangulatú pinceszínház működik.

Kilátás a toronyból

fotó: Séta Krakkóban