A zsidó negyed – Kazimierz

Kazimierz Krakkó különleges hangulatú negyede az óvárostól délre, ahol évszázadokon át keveredett a zsidó és keresztény kultúra és amelynek nosztalgikus bája ma is magával ragadja az embert.

A mai Kazimierz negyed területe már a XIII. században lakott volt, de a város alapítása Nagy Kázmér lengyel király nevéhez fűződik. Kázmér 1335-ben saját magáról elnevezte és magdeburgi városi jogokat adományozott a Visztula és annak északi ága által határolt szigeten elhelyezkedő falvaknak, amihez 1340-ben Bawół települést is hozzácsatolta. Az anno Stara Wisła névre hallgató folyóág ma már nem létezik, medre nagyjából az ulica Dietla, ulica Grzegórzecka és aleja Ignacego Daszyńskiego utcák mentén haladt. Nem tudni pontosan és a történészek is csak találgatják, hogy Nagy Kázmér miért alapította a várost, de fő célja az lehetett, hogy délről Krakkó védelmezésének szerepét betöltse. A két város kapcsolatában jelentős szerepet töltött be az a híd, amely egészen az 1813-as árvízig a Visztulán átívelve az összeköttetést biztosította közöttük.

Kázmér mélyen elkötelezett volt a város fejlődését illetően, várfalat építtetett a város köré és a település presztízsét növelendő megépítette a Krisztus teste-templomot (Kościół Bożego Ciała) és a Szent Katalin-templomot (Kościoł św. Katarżyny) valamint megalapította a Jagelló Egyetemet, azonban korai halála véget vetett építésének. A város virágzott és élénk kereskedelmének köszönhetően a legbefolyásosabb lengyel városokkal is felvette a versenyt.

Krakkó és Kazimierz térképe a XV. században

A zsidók évszázadokon át békében éltek együtt a keresztényekkel, ám a XV. század elején néhány pap körében negatív nézetek kezdtek terjedni, mialatt a zsidók gyors meggazdagodása ellenszenvet váltott ki a Krakkóban élő nagy számú, német származású lakosságban, akik úgy gondolták, hogy a zsidó bankárok uzsorakamatai szegénységbe sodorják a városi lakosságot. A zsidók és keresztények között erősödő ellentétek a tizenötödik század elején zsidóellenes zavargásokban mutatkoztak meg, aminek következtében Krakkó zsidó lakosai elkezdtek átköltözni Kazimierzbe. Rajtuk kívül nagy számú zsidó közösség érkezett más európai országokból is (elsősorban Csehországból), akiket elüldöztek hazájukból.

A zsidó kereskedők 1494-ben történt lemészárlását követően a helyzet tarthatatlanná vált, ezért I. János király 1495-ben elrendelte, hogy a krakkói zsidókat Kazimierzbe költöztessék. Bár az emberek látszólag vesztettek azzal, hogy áttelepítették őket, ezáltal Kazimierz mégis egy olyan független várossá vált, amelynek központjában a zsidóság és zsidó kultúra állt. Bizonyos értelemben Kazimierz a világ fővárosává vált a zsidóság számára, és túlmutatott saját határain. Ettől fogva a város fejlődése évszázadokon át töretlen volt. A már létező Régi zsinagógán kívül újabb zsinagógákat és iskolákat építettek, és 1530-ban létrehozták az első a közép-európai zsidó nyomdát. Fontos esemény volt a kazimierzi zsidóság életében, mikor II. Zsigmond Ágost király  1564-ben kizárólagos jogokat biztosított számukra, hogy ingatlanjaikat megvásárolják.

Az 1655-ben Lengyelországot elérő svéd inváziónak Kazimierz is áldozatául esett. A svédek távozása után Krakkó és Kazimerz is kifosztott, tönkretett városként maradnak hátra. A következő évszázadban Krakkó fokozatosan vesztette el gazdasági és társadalmi szerepét, majd a XVIII. század végén függetlenségét is, mikor az osztrákok kezére került. Kazimierzet ekkor közigazgatásilag Krakkóhoz csatolták, kereskedelmi szerepe elveszett, gazdaságilag megszűnt önálló városként létezni. A várost körülvevő falakat 1822-ben lebontották, aranykora véget ért. A kazimierzi zsidóság engedélyt kapott, hogy a város más részeire telepedjen, amit akkor sokan meg is tettek. Ezzel együtt a városrész lakossága még mindig 65 ezer körül mozgott, akik számára Kazimierz történek legtragikusabb időszaka, a második világháború évei és a német megszállás jelentette a véget. A németek 1941 márciusában hozták létre a város Podgórze negyedében a krakkói gettót, ahova a kazimierzi zsidókat telepítették majd deportálták őket. Közülük csak pár százan élték túl a háború borzalmait.

Az egykori zsidó negyed a háborút követően és a kommunizmus éveiben elhanyagolt, elhagyott városrész lett. 1988 óta rendezik meg Kazimerzben a Zsidó Kulturális Fesztivált, ami Spielberg 1993-ban forgatott, Schindler listája című filmje mellett jelentősen hozzájárult, hogy a városrész újra a figyelem középpontjába került. Bár a házak jó része még most is elkeserítően lepusztult állapotban van, a városfejlesztésnek köszönhetően az épületek felújítása elkezdődött és az elmúlt egy-két évtizedben Kazimierz jelenős átalakuláson esett át. Míg korábban inkább csak egy kiábrándító, rossz hírű környék volt, ma már múzeumok, kávézók és éttermek, galériák tucatjai működnek a turisták és a helyiek nagy örömére. A negyed a fiatalok kedvenc helye, az éjszakai élet központja, Krakkó városának szerves és lüktető része, ám ezen túl sokkal fontosabb, hogy jelenléte örök mementóul szolgál az utókor számára. Évente több ezer zsidó leszármazott látogat ide a világ minden tájáról, hogy ősei és a történelem emlékeit felidézze.