A Krakkó külvárosában található Wolski-erdőben bújik meg a rendkívül szigorú és elszigetelt életet élő, fehér csuhás kamalduli szerzetesek titokzatos birodalma. A kamalduliak száma a világban napjainkban alig éri el a hatvanat, akiknek több mint fele lengyel. Európában, az Egyesült Államokban és Dél-Amerikában mindössze kilenc kolostort tartanak fenn, ezek közül kettő Lengyelországban található.
A templom és a kolostor csak a Kamalduli Rend rendkívül szigorú szabályai szerint látogatható. A férfiak egész évben, míg a nők csak az év 12 meghatározott napján léphetnek be remeteség falain belülre.
 |
 |
| Fotó: Jacek/flickr.com |
Mikołaj Wolski marsall 1602-ben a lengyelek küldöttekén Rómában tartózkodott, és ígértet tett VIII. Kelemen pápának, hogy finanszírozni fogja egy kolostor megépítését Lengyelországban. Miután Olaszországban megsimerte a kamalduli rend montecoronai kongregációját, úgy döntött Krakkóba juttatja őket. A kamalduli szerzetesek 1604-ben érkeztek a városba és a rend számára olyan helyet kerestek ahol kellően elzárkózhatnak a külvilágtól és békében élhetnek.
Így esett a választásuk a város mellett található, erdőkkel körülvett hegyre, amely azonban a lengyel-litván nemes, Sebastian Lubomirski tulajdonában volt, aki nem kívánt megválni földjétől. Az ingatlan megvásárlása céljából Wolski nagy ünnepséget szervezett, amelyre meghívta Lubomirskit és feleségét is, több jelentős és befolyásos krakkói személlyel együtt. Az eseményen végül a marsall meggyőzte a grófot, hogy adja át neki a Bielany-hegyet, cserébe Wolski marsall viszont az ünnepség alatt használt összes evőeszközt neki adta. A dombok akkor kapták a Srebrna Góra (Ezüst-hegy) nevet, amelyet ma is használnak.
Hamarosan megkezdődtek a remeteházak építési munkálatai, amelyek öt éven át tartottak és 1610-ben fejeződtek be. Ez követően Andrea Spezza olasz építész tervei alapján megkezdődött a Szűz Mária Mennybemenetele templomának építése is, amely két évvel az alapító halála után, 1632-ben fejeződött be. Mikołaj Wolskit kérésének megfelelően, kamalduli szokások szerint, szerzetesi ruhában temették el a templom bejáratánál található kriptában.
A bielanyi remeteségben 13 ház található, melyekben jelenleg 7 remete él, teljes visszavonultságban. Az aszketizmus és az ima mellett a magány a kamalduli lelkiség jellegzetessége, amely lehetővé teszi, hogy még intenzívebben megtapasztalják Isten jelenlétét. A világi örömöktől való elfordulás és teljes lemondás jegyében a szerzetesek egyáltalán nem esznek húst, kivéve halat. Egy éveben kétszer tartanak negyven napos böjtöt, húsvét valamint karácsony előtt, amikor tejterméket sem fogyasztanak. Nem prédikálnak, nincsenek ünnepeik, nem használnak hangszereket és természetesen sem tévé sem rádió nem található a remeteségben.
 |
| Fotó: facebook.com/Kameduli |
 |
| Fotó: facebook.com/Kameduli |
Életüket pontos napirend szerint élik, amelynek fontos elme a naponta többszöri imádkozás. Reggel fél négykor kelnek, napközben egyházi könyvek olvasásával és fizikai munkával (mosás, kertészkedés, főzés, takarítás, stb.) töltik idejüket.
Elszigetelt és önmegtartóztató életük miatt jó néhány hamis sztereotípia él velük kapcsolatban a társadalomban. Nem igaz, például hogy a szerzetesek koporsókban alszanak, viszont megtartják elődeik koponyáit a házakban. Bár a csend és a befelé fordulás nagyon fontos számunkra, de ez nem jelenti azt, hogy szükség esetén nem kommunikálhatnak egymással és hetente háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton egy kis csevegésre is lehetőségük van. Ugyanakkor a vallás szabályai szerint évente csak tizenkétszer ülnek közös asztalhoz, más napokon minden szerzetes külön étkezik a cellájában vagy házában.
Az sem igaz, hogy a szerzetesek teljesen megszakítják a kapcsolatotcsaládjukkal. A kolostorban van egy beszélő, ahol a rokonok meglátogathatják őket és találkozhatnak, de ezen kívül is lehetséges a kapcsolattartás. Évente öt alkalommal a szerzetesek elhagyhatják a kolostor és utazhatnak, de családjukat nem látogathatják meg, még egy temetés alkalmával sem.
 |
| Fotó: Lengyel Köztársaság Külügyminisztériuma |
 |
| Fotó: Lengyel Köztársaság Külügyminisztériuma |
 |
| Fotó: Lengyel Köztársaság Külügyminisztériuma |
 |
| Fotó: Jacek/flickr.com |
A remeteség meglátogatása igazi spirituális élmény, ahol egy olyan különleges akusztikai szobát is megtekinthetünk, ahol két ember szabadon beszélhet egymással miközben a helyiség sarkaiban a falak felé fordulnak.
INFO
facebook: www.facebook.com/Kameduli
A templom és a kolostor csak a Kamalduli Rend rendkívül szigorú szabályai szerint látogatható. A férfiak egész évben 10.00 – 11.00 valamint 15.30 – 16.30 óra között léphetnek be, míg a nők csak az év 12 meghatározott napján, amelyek a következők:
Február 7.
Gyümölcsoltó Boldogasszony – március 25.
Húsvét vasárnap
Pünkösd vasárnap
Pünkösd hétfő
Úrnapja
Június 19.
Június 19. utáni vasárnap
Nagyboldogasszony – augusztus 15
Szűz Mária születése – szeptember 8.
Szűz Mária szeplőtelen fogantatása – december 8.
Karácsony – december 25.
Szentmisék:
Pünkösd vasárnap: 8:00, 10:00, 16:00 órakor
Pünkösd hétfő: 10:00, 16:00 órakor
Megközelítés: természetesen autóval a legkényelmesebb, mintegy húsz perc kocsikázással a belvárosból. Tömegközlekedéssel a legkönnyebben a 109-es, 229-es, 239-es vagy 269-es busszal, Salwator megállótól közelíthető meg. A „Bielany Klasztor” megállónál leszállva, egy meredek 200 méteres emelkedőn felfelé sétálva jutunk a kolostorhoz. Buszmenetrend itt található.
Néhány évvel ezelőtt, Wolski egykori otthonát és a kolostor kórházát uniós alapokból felújították, aminek köszönhetően mára lehetőség van férfiak számára néhány napos visszavonulás erejéig felkeresni a remeteséget. A vendégek bekapcsolódnak a szerzetesek életébe, a napi többszöri imádkozásba, ezen kívül fizikai munkát is végezhetnek, de ez nem követelmény. Nem csak lelkészek vagy egyházi emberek választják az átmeneti elvonulást, hanem sok üzletember, menedzser és hajszolt életmódot folytató férfi is.