1918 november 11-e az egyik legfontosabb dátum a lengyel történelemben. Ez az a nap, amikor Lengyelország, 123 év után visszanyerte függetlenségét és újra önálló, független, szabad ország lett. A lengyel nemzet szuverenitásnak megszületése természetesen egy hosszabb folyamat volt, így a függetlenség napját, mintegy „önkényesen” választották ki, ami egyben az első világháborút lezáró Compiègne-i fegyverszüneti egyezmény aláírásának napja is. A megalakult Második Lengyel Köztársaság első államfőjének Józef Piłsudski tábornagyot nevezték ki, aki ezzel egyidejűleg a lengyel hadsereg élére állt.
1919 és 1939 között a Függetlenség napját (Święto Niepodległości), katonai megemlékezések keretében ünnepelték, hivatalos ünneppé, csak 1937. április 23-án nyilvánították. Később, a német megszállás alatt 1939-1945 között a lengyel nemzeti ünnepek megünneplése lehetetlen volt, ennek ellenére a lengyelek igyekeztek megtartani emlékezetükben a függetlenség napját. November 11-én a falakon, kerítéseken, járdán, feliratok, plakátok, szórólapok jelentek meg olyan feliratokkal, hogy „Lengyelország él”, „Lengyelország nyer”, „Lengyelország harcol”, „Lengyelország még nem pusztult el”, „11.XI.1918”, a műemlékeket pedig sok helyen piros és fehér virágokkal díszítették fel. 1945-ben megalkották a július 22-i Újjászületés napját, ezzel a Függetlenség napja a sztálini időkre megszűnt. Azokban az időkben a függetlenség napi illegális megemlékezéseket a hatóságok szétverték, a résztvevőket pedig letartóztatták. 1989. február 15-én nyilvánította hivatalosan újra nemzeti ünnepé a parlament november 11-ét.