A Húsvét a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe és a vallási hagyományok napjainkban is erős befolyással bírnak a lengyelek életében. Bár szokásiak egy része hasonló a mieinkhez, érdemes elolvasni miként élik meg az év eme különleges időszakát északi barátaink.
Az ünnepi időszak egyik legfontosabb napja a nagyhét kezdete, Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának napja, ami a Húsvét előtti utolsó vasárnap. Virágvasárnap, amit a lengyelek Pálmavasárnapnak neveznek. Ezen a napon történik a pálmaszentelés, ami tulajdonképpen a nálunk tartott barkaszentelés. Ennek alkalmából ágakból, füvekből és virágokból, színes, és különböző méretű pálma alakú csokrokat készítenek. Hagyományosan megtalálható benne a fűzfavessző (mint az élet és feltámadás szimbóluma) a barka és örökzöldek (tuja, buxus, tiszafa, stb), amiket szalagokkal és szárított vagy művirágokkal díszítenek. A pálmákkal ünnepélyes felvonulásokat tartanak, ezzel is emlékezve Jézus diadalmas bevonulására. A pálma szimbolizálja mind a vértanúságot és a diadalt, a szenvedést és Krisztus feltámadását, valamint az emberi lélek halhatatlanság. Virágvasárnappal egyben megkezdődik a Húsvétot megelőző negyven napos nagyböjt utolsó hete.
A nagyhét az előkészületek és a várakozás jegyében zajlik, de fontos, hogy mindenféle házimunkát be kell fejezni a nagyszombati ételszentelés előtt. Nagypéntek már hagyományosan az emlékezés és az intenzív áhítat napja.
Húsvét vasárnapját megelőző szombaton történik a tojásfestés, melynek hagyománya Lengyelországban több ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza. A tojásdíszítés még azokból az ősi pogány szokásokból származik, amikor a tojást az élet szimbólumának tekintették, és a tavaszi rítusok szerves részekén különböző motívumokkal gazdagították. Ezeket a tojásokat különböző mágikus tulajdonságokkal ruházták fel, amelyek biztosították a bőséges termést és a jó egészséget. Később a kereszténység terjedésével a tojás szimbóluma összekapcsolódott a feltámadással és a Húsvéttal. A tojásdíszítési technikák és motívumok régiónként eltérőek, de általában természetes módon festik be őket, valamilyen zöldséggel vagy más növénnyel, leggyakrabban a hagyma héjával, vagy vörös káposztával, céklával, teával, kávéval, mályvavirággal vagy a tölgyfa kérgével. A húsvéti tojások (lengyelül: pisanki, a pisać – jelentése: „írni” – igéből származik) színei mind valamit jelképeznek. A fehér vagy festetlen az ártatlanságot és tisztaságot, a lila és kék a nagyböjti gyászt, egészséget, hitet és hűséget, a vörös Krisztus kiontott vérét a kereszten, a zöld a reményt és a megújulást, a sárga a tudást és bölcsességet, a barna az erőt és hatalmat. Bár manapság gyakran választják a készen kapható festékeket, sokan még mindig hagyományos módon készítik el a díszített húsvéti tojásokat.
Külső szemlélőként a legérdekesebb talán nagyszombat napja, mikor mindenfelé kis kosárral közlekedő embereket láthatunk. Kisgyerekek, felnőttek, apácák, laza fiatalok, szinte mindenki a templomba siet egy kis kosárkával vagy csomaggal. Mivel nagyszombat az étel megszentelésének a napja, ezért az emberek a szimbolikus jelentőséggel bíró ételekből húsvéti kosarat készítenek, amit a templomba visznek megáldatni. A húsvéti kosárba hagyományosan általában kerül kenyér – amely Krisztus testét és a jólétet szimbolizálja, tojás – amely az új életet jelképezi, húsok – az egészségért, torma – az erő és Krisztus szenvedéseinek szimbólumaként, só – amely elriasztja a gonoszt. Természetesen a családok egyedi ízlése szerint változik a kosárkák tartalma, így sokan édességet, gyümölcsöket, mézet, vajat és sajtot is tesznek bele. A kosarakat puszpánggal, barkával, tavaszi virágokkal díszítik, a fogantyúra fehér vagy halványsárga szalagot kötnek és az ételeket lefedik egy fehér szalvétával vagy kendővel.
Az ünnep legfontosabb napja Húsvét vasárnap, amikor az emberek többsége már kora reggel a templomba igyekszik az ünnepi szentmisére és körmenetre. Krisztus feltámadásának napja egyben a nagyböjt vége is, így a mise után összegyűlt családok együtt fogyasztják el a húsvéti reggelit. Az étkezés, hasonlóan a karácsonyi szokásokhoz, az étel megosztásával kezdődik, ezért a családtagok a korábban megszentelt tojásokat megosztják egymással. A reggeli hideg ételeket, elsősorban sonkát, fehér kolbászt, sült húsokat, pástétomot, tojást és tormát tartalmaz. De nem hiányozhat az asztalról az édesség sem, ezért a lengyelek hagyományosan „
mazurek„-et (édes lepény) vagy „babka”-t sütnek, ami nem más mint egy kuglóf formában sült tészta, neve pedig valószínűleg a lengyel „nagymama” (babcia) szóból ered és minden bizonnyal a nagymama széles, rakott szoknyájával való hasonlóságra utal.
Húsvét hétfőhöz kapcsolódik a śmigus-dyngus hagyománya. Ez a két pogány eredetű szokás, a śmigus és dyngus az évtizedek alatt olvadt egybe, korábban külön tartották őket. A śmigus minden bizonnyal a lengyel „śmigać” szóból ered, aminek jelentése suhintás. Az elnevezés nem véletlen, a tél távozásának és a tavasz eljövetelének alkalmából fűzfavesszővel ütöttek egymás lábára és vizet fröcsköltek egymásra az emberek. Mivel úgy gondolták, a víz elősegíti a termékenységet, így a locsolás elsősorban az asszonyokat érintette. A dyngus hagyománya a tavasz közeledtét jelezte, mikor a családok, barátok meglátogatták egymást és a látogatás alkalmából apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak. Mára a két szokás egybefonódott és a lányokat rövid versek vagy viccek kíséretében locsolják meg a fiúk, a vendégeskedés pedig az ünnep részévé vált.
Az Amerikában élő jelentős, mintegy 10 milliós lengyel diaszpóra Dyngus Day néven ünnepli ezt a régi hagyományt minden húsvéthétfőn.
A krakkói főtéren egy héttel Húsvét előtt megkezdődik a hagyományos húsvéti vásár, ahol a kereskedők különféle portékáikat kínálják, elsősorban helyi és kézműves termékeket. Megkóstolhatunk hagyományos lengyel ételeket, ehetünk szalonnát, vajat, fokhagymát, uborkát, finom kenyeret, de még akár magyar kolbászt és sonkát is, palacsintát, süteményeket, mézet, diót, gyümölcsöt, csokoládét… egyszóval bármit. Mint egy színes-szagos forgatag, olyan ez vásár és még akkor is nagyon varászlatos, ha véletlenül éppen hó esik a hó. Érdemes Krakkóba látogatni a húsvéti időszakban is, amikor kicsit különlegesebb és más arcát mutatja a város, mint az év többi időszakában, de mint mindig, ilyenkor is felejthetetlen élményekkel gazdagít bennünket.