Sas Patikamúzeum

Édesapja Józef Pankiewicz, két évvel fia születése után 1910-ben alapította gyógyszertárát Podgórzeban a plac Zgody-n, a Krakkótól akkor még függetlenül működő városban. Tadeusz, miután elvégezte a Jagelló Egyetem gyógyszeripari karát, 1930-ban kezdett el dolgozni a patikában, majd fokozatosan átvette apjától a vezetéssel járó feladatokat, míg végül 1945-ben – idő közben megözvegyül anyjától – kapta meg annak tulajdonjogát.

A németek 1941 márciusában döntöttek a krakkói gettó kialakításáról. A nagyjából húsz hektáros területet Podgórze negyedben jelölték ki, a beköltöztetésre két hét haladékot kaptak az illetékesek.  A tervezett gettó területén helyezkedett el az Apteka Pod Orłem is. A németek felajánlották Pankiewicznek, hogy a városban másik patikát nyithat, ám ő hajthatatlan volt és minden lehetséges módon megpróbálta elérni, hogy a gyógyszertár eredeti helyén maradjon. A jelentős kenőpénzek mellett a meggyőzésben fő érve az volt, hogy egy működő gyógyszertár hasznos lehet a járványszerűen kitörő betegségek esetén. Végül ő lett az egyetlen „árja” aki engedélyt kapott, hogy üzletét a gettó területén működtethesse. Akkor még nem tudta, hogy ez lesz az egyetlen hely, amely a viszonylagos szabadság reményét fogja adni emberek százainak, egy olyan világban ahol nincs remény a túlélésre.

A patika ablak volt a világra a gettóban és a zsidóknak többet jelentett egy egyszerű gyógyszertárnál. Különleges hely volt, információs pont, titkos találkozók helyszíne és egyfajta menedék. A művészek, tudósok, professzorok, értelmiségiek a gyógyszertárban gyűltek össze, hogy kiszakadjanak mindennapjaik nyomorából, hogy megosszák egymással gondolataikat és társasági életet éljenek. Élénk viták folytak, mind politikai, mind művészeti kérdésekben. Az emberek leveleket, értéktárgyakat bíztak Pankiewiczre, aki munkatársaival – legtöbbször óriási kockázatot vállalva – segített a gettóban élő zsidóknak, hiszen sokak számára ők jelentették az egyetlen kapcsolatot a külvilággal.  Pankiewicz több régi és értékes tórát megmentett. Élelmiszert, különböző árukat, hamisított dokumentumokat, gyógyszereket csempésztek, főleg nyugtatókat, amiket a gyerekeknek adtak razzia idején vagy meneküléskor, mikor bőröndbe rakták őket. Orvosi ellátást biztosítottak és még hajfestéket is árultak, amivel a menekülőknek segítettek álcázni magukat, hogy elkerüljék a deportálást. A Pankiewicz mellett dolgozó, három fiatal nő Irena Droździkowska, Aurelia Danek és Helena Krywaniuk, még mind huszonévesek voltak a háború kitörésekor, de bátorságuk és odaadásuk vitathatatlan. Ők, soha nem éjszakáztak a gyógyszertárban, nem úgy, mint Pankiewicz, aki gyakorlatilag két és fél évig egy hátsó szobában lakott.

A gyógyszertár egészen a gettó 1943 márciusi tragikus és végleges felszámolásáig működött, így Pankiewicz maga is tanúja volt a kitelepítések borzalmának. A háborút követően a patikát 1951-ben államosították, majd 1967-ben új épületbe költözött. A téren fél év évszázadon át egy ütött-kopott buszvégállomás és parkoló, az egykori gyógyszertár helyén pedig 1981-ig a „Bar Visztula” nevű vendéglátó egység működött. Később egy emlékszobát nyitottak a helyén, amely ma már egy múzeumnak ad otthont, amit a gettó felszámolásának 70. évfordulója alkalmából nyitottak meg, 2013-ban. Bár a berendezés nagy része megsemmisült, a korabeli fotók és tanúk elmondásai alapján újra gyártották őket, a belső tereket és megmaradt bútorokat pedig gondosan restaurálták. A kiállításon rengeteg fotót, filmfelvételt, dokumentumokat, Pankiewicz levelezését a túlélőkkel, régi tárgyakat és patikai eszközöket tekinthetünk meg.

Tadeusz Pankiewicz 1947-ben írta meg emlékiratit Gyógyszertár a krakkói gettóban (Apteka w getcie krakowskim) címmel. 1993-ban hunyt el Krakkóban, 1983-ban megkapta a Világ Igaza címet.

Nem lehet pontosan tudni, hogy a gyógyszerár miért pont a sas nevet kapta. Korabeli fényképeken csak annyi látszik, hogy a bejárat felett az „APTEKA J. Pankiewicza felirat olvasható. Ugyanakkor a belső térben, a bejárattal szemben lévő szekrényen egy sas volt található, kitárt szárnyakkal, amelynek pontos mása most is látható a múzeumban.