Ha valaki imádja Krakkót, nem mehet el szó nélkül egy olyan magyar film mellett, ami Krakkóban játszódik. Groó Diána a Színház-és Filmművészeti Egyetemen Simó Sándor osztályába járt. A Csoda Krakkóban bemutatkozó nagyjátékfilmje, amelynek megalkotására már csak osztályfőnöke halála után, 2004-ben kapott lehetőséget. Ahogy egy interjúból megtudtam, Simó arra ösztönözte tanítványait, hogy nagyjátékfilmjük önéletrajzi ihletésűek legyenek és Groó Diána meg is fogadta ezt a tanácsot. A film a zsidó hagyományoknak és tradícióknak emléket állító film számos személyes és családi emlékből építkezik, amiről a rendező így nyilatkozott: „Fölmenőim – egy zsidó kereskedő család – Krakkóban éltek, hatalmas családi könyvtáruk volt. Gyakorlatilag családi legendákból, anekdotákból, saját élményekből, és sok-sok fikcióból állt össze a könyv.” (Horeczky Krisztina, riporter: „Nem felejtek.” Film.hu. 2003. október 1.)
A csoda Krakkóban egy mese. Egy csodarabbival, tenderlivel, szerelemmel és (szerintem) nagyon jó zenével. Ezt a filmet lehet szeretni van nem szeretni, de megnézni mindenképp érdemes. Az történet egy utazással indul a múltba, egy budapesti könyvesboltba, ahol egy kisfiú és egy kislány találkozik egymással, mely találkozás a néző számára csak a későbbiekben kap értelmet. A kisfiú, Piotr nagymamája fáradhatatlanul keres egy könyvet, az „Ezüstkoronát”, ami egy varázskönyv „tartalmazza azt a titkot, hogy hogyan lehet visszahozni a holtakat a túlvilágról”. A jelenben Piotr már felnőtt ember, aki Krakkóban egy antikváriumban dolgozik és hiszi, hogy egyszer megtalálja az „Ezüstkronát”. A könyvet, mely Eszternél van, aki egy zsidó rabbi sírját restaurálni érkezett a városba. Azt hiszem ebből már nem nehéz kitalálni, hogy a varázskönyv az, ami összehozza őket, bár nem olyan egyértelműen, mint az elsőre gondolnánk… Többet nem is árulok el (ennél sokkal kuszább a sztori, mint ahogy én azt most itt leírtam), nézzétek meg, szerintem jó kis filmélmény, legalábbis én szeretem, bár hangsúlyozom, nem mindenki osztja ezt a véleményt. De a történet javarészt Krakkóban játszódik (és ez mindent felülír), magyarul, lengyelül és jiddisül beszélnek benne. Esztert Bíró Eszter, Piotrt pedig egy lengyel színész, Maciej Adamczyk alakítja.
