Ha valaki imádja Krakkót, nem mehet el szó nélkül egy olyan magyar film mellett, ami Krakkóban játszódik. Groó Diána a Színház-és Filmművészeti Egyetemen Simó Sándor osztályába járt. A Csoda Krakkóban bemutatkozó nagyjátékfilmje, amelynek megalkotására már csak osztályfőnöke halála után, 2004-ben kapott lehetőséget. Ahogy egy interjúból megtudtam, Simó arra ösztönözte tanítványait, hogy nagyjátékfilmjük önéletrajzi ihletésűek legyenek és Groó Diána meg is fogadta ezt a tanácsot. A film a zsidó hagyományoknak és tradícióknak emléket állító film számos személyes és családi emlékből építkezik, amiről a rendező így nyilatkozott: „Fölmenőim – egy zsidó kereskedő család – Krakkóban éltek, hatalmas családi könyvtáruk volt. Gyakorlatilag családi legendákból, anekdotákból, saját élményekből, és sok-sok fikcióból állt össze a könyv.” (Horeczky Krisztina, riporter: „Nem felejtek.” Film.hu. 2003. október 1.)

Többet nem is árulok el (ennél sokkal kuszább a sztori, mint ahogy én azt most itt leírtam), nézzétek meg, szerintem jó kis filmélmény, legalábbis én szeretem, bár hangsúlyozom, nem mindenki osztja ezt a véleményt. De a történet javarészt Krakkóban játszódik (és ez mindent felülír), magyarul, lengyelül és jiddisül beszélnek benne. Esztert Bíró Eszter, Piotrt pedig egy lengyel színész, Maciej Adamczyk alakítja.