A sertés,- marha,- csirke,- vagy borjúhússal töltött változatok nagyon népszerűek, de találkozhatunk kacsa,- vagy libahúsos pierogival is. Léteznek egy-egy régióra jellemző, speciális ízesítésű gombócok, például kelet-Lengyelországban a lencsével, a lublini régióban pedig a sajttal, burgonyával és mentával töltött változat. A Tátrában juhsajttal, valahol kolbásszal töltik, de előfordul a halas, például heringes fajta is. A feltétek lehetősége is igen változatos, a már említett pirított szalonna mellett olvasztott vajjal, vagy különböző fűszerezésű öntetekkel tálalják.
Az egyik legnépszerűbb, hagyományos változat a húsos, káposztás, gombás töltelékkel készült pierogi, aminek húsmentes változata az egyik hagyományos karácsonyi étel a lengyelek asztalán. A szintén nagyon kedvelt „pierogi ruskie”, burgonyával fehér sajttal (ami leginkább a túróra hasonlít) és hagymával van töltve. Nevével ellentétben nem Oroszországból származik, hanem a korábban Lengyelországhoz, ma már Ukrajnához tartozó Vörösoroszország területéről.
A sós mellett az édes pierogik is nagyon népszerűek, amit sokszor szezonális gyümölcsökkel, eperrel, áfonyával töltenek, tetejüket tejszínnel, csokoládéval, vagy a gyümölcsökből készített öntettel díszítik. Korábban, a jeles alkalmakkor (mint például húsvét, karácsony, esküvő) készíttetett pirogi, csak az ünnephez köthető sajátos ízesítéssel, töltelékkel készült.
A Távol-Keletről származó, úgynevezett „jiaozi” már az ókorban is ismert étel volt, és sokak szerint Marco Polo expedícióinak köszönhető, hogy ezek a kis gombócok Európában ismertté váltak, de létezik olyan elgondolás is, miszerint a pierogit annak idején a tatárok hozták be a korábbi Orosz birodalomból. Nyomaira bukkantak már viszont egy V. századból ránk maradt római szakácskönyvben is. Nem pontosan tudni, mi az igazság. Azt láthatjuk, hogy a pierogihoz hasonló étel a világ különböző tájain, számtalan nemzet gasztrotörténelmében felbukkant és annyi bizonyos, ez a fajta töltött tészta a XIII. században már ismert volt Lengyelországban is, az első leírt recepttel pedig az 1682-ben megjelent első lengyel szakácskönyvben, a Compendium ferculorum-ban találkozhatunk. Az akkor még borjúhússal, apróra vágott vesével, zöldségekkel és szerecsendióval töltött változattal ma már ritkán találkozhatunk.
Lengyelországban járva sok helyen láthatjuk kiírva a „pierogarnia” kifejezést, amely olyan éttermeket, étkezdéket takar, ahol többféle ízesítésű pierogit kínálnak, sokszor több más tipikus lengyel specialitás mellett. Mindenképpen térjünk be egybe, vagy egy lengyel ételeket is kínáló étterembe és kóstoljuk meg a pierogit. Lehetőség szerint minden kapható változatát.
